Standard

FCI – Standard alapján

Nr. 145/04. 01. 1996/D

 

 

 

Leonberger

 

Eredet : Németország
Az érvényes originálstandard publikációjának dátuma : 1996. 04. 01.
Felhasználási kör : házőrző- , kísérő- és családi kutya

 

F.C.I. besorolás : 2.  csoport – pincsek és schnauzerek, molosszusok és svájci pásztorkutyák
2.2 szekció – molosszusok, hegykutyák, munkavizsga nélkül
Rövid történeti áttekintés :

 

A 19. század harmincas éveinek végén, negyvenes éveinek elején Heinrich Essig, Leonberg bei Stuttgart városi tanácsosa keresztezett egy fekete-fehér újfundlandi szukát egy a Nagy St. Bernát kolostor menedékházából származó úgynevezett “Barry”-kannal. Később ehhez jött még egy Pireneusi-hegyikutya. Ez nagyon nagy, túlnyomórészt hosszú, fehér szőrű kutyákat eredményezett . Essig célja egy oroszlánhoz hasonlatos kutya volt. Az oroszlán Leonberg városának címerállata.
Az első, valóban “Leonberger”-nek nevezett kutyák 1846-ban születtek. Ezek egyesítették magukban a kiinduló fajták kitűnő tulajdonságait. Már röviddel ezután sok ilyen kutyát adtak el Leonbergből státuszszimbólumként az egész világba. A 19. század végén Baden-Württenberg tartományban a leonbergert kiváltképpen parasztkutyaként tartották. Sokat magasztalták az őrző- és egyéb alapvető tulajdonságait.
A két világháborúban és a háború utáni szűkös időkben a tenyészkutyák száma drámaian visszaesett. Ma a leonberger egy kitűnő családi kutya, amely modern életünk minden igényének megfelel.

 

 

Általános megjelenés:
Az eredeti felhasználási célnak megfelelően a leonberger nagyon nagy, erős, izmos, ám mégis elegáns kutya. Harmonikus testfelépítés és öntudatos nyugalom, ám mindazonáltal élénk temperamentum tünteti ki a kutyát. Különösen a kanok hatalmasak és erőteljesek.

 

 

Arányok:
Marmagasság a törzshosszúsághoz: 9:10
A mellkasmélység megközelíti a marmagasság felét.

 

 

Magatartás és karakter (Wesen):
Családi kutyaként a leonberger a mai lakó- és életfeltételek között egy kellemes partner, amely nehézségek nélkül mindenhová magunkkal vihető, és amely kimondott gyerekszerettel tünteti ki magát. Se nem gyáva, se nem agresszív. Kísérőkutyaként egy kellemes, hűséges és félelmet nem ismerő kísérő minden életszituációban.
A megkívánt jellemszilárdsághoz különösen a következők tartoznak: magabiztosság és korlátlan higgadtság, közepes temperamentum (többek között játékösztön is), engedelmességi készség, jó tanulási- és emlékezőképesség, zaj iránti érzéketlenség.

 

 

Fej:
Egészében tekintve mélyebb, mint amilyen széles, és inkább hosszan elnyújtott, mint tömzsi; a fang viszony a fejtetőhöz 1:1. A bőr mindenütt feszes, nincsenek homlokráncok.

 

 

Fejtető:
Profilból és elölről nézve kevéssé domború, a törzsnek és a végtagoknak megfelelően erős, de nem nehéz. A hátsó része nem lényegesen szélesebb, mint a szemeknél.

 

 

Stop:
Világosan felismerhető, de csak mértékletesen kidolgozott.

 

 

Arckoponya:

 

Orr: fekete

 

 

Fang:
Inkább hosszú, sosem hegyesen végződő, az orrhát egyenletesen széles, sosem besüllyedő, inkább gyengén domború (kosorrhoz hasonló).

 

 

Ajkak:
Feszesek, feketék. Az ajakzug zárt.

 

 

Állkapocs/Fogazat:
Erőteljes állkapocs, tökéletes, szabályos és teljes ollós harapással. A felső fogsor térköz nélkül zárul az alsóra, a fogak függőlegesen állnak, 42 egészséges, a fogképletnek megfelelő foggal (M3 hiánya tolerált). Fogóharapás megengedhető. Az alsó állkapocsban a szemfogaknál semmi befűződés.

 

 

Pofa:
Csak kevéssé fejlett.

 

 

Szemek:
Világosbarnától lehetőleg sötétbarnáig, ovális, sem mélyenülő sem előreugró, egymáshoz se túl közel se túl messze álló, szemhéjak feszesek, a kötőszövet nem látható, a szem fehére nem vöröses színű.

 

 

Fülek:
Magasan és nem nagyon hátul tűzött, lógó, középnagy, feszes, húsos.

 

 

Nyak:
Lágy ívben, törés nélkül megy át a marba, inkább hosszúkás, mint tömzsi. A gégénél a bőr nem lóg.

 

 

Test:

 

Mar:
Kidolgozott, kifejezett, különösen a kanoknál.

 

 

Hát:
Feszes, egyenes, széles.

 

 

Ágyék:
Széles, erős, jól izmolt.

 

 

Far:
Széles, viszonylag hosszú, lágyan lekerekített, folyamatosan átmegy a farktőbe, semmi esetre sem túlépített.

 

 

Mellkas:
Széles, mély, legalább könyökmagasságig érő, nem túl hordóalakú, inkább ovális.

 

 

Alsó oldalvonal:
Csak enyhén felhúzott.

 

 

Farok:
Nagyon gazdagon szőrözött, állásban egyenesen lóg, mozgásban is csak enyhén felgörbített, és lehetőleg nem a hátvonal meghosszabbításán felül hordott.

 

 

Végtagok:
Nagyon erősek, különösen a kanoknál.

 

 

Elülső végtagok:

 

Lábak:
Egyenesek, párhuzamosak, és nem szűken állóak.

 

 

Váll / Felkar:
Hosszú, ferdén elhelyezkedő, egymással nem túl tompa szöget képező, jól izmolt. A könyökkel összesimuló.

 

 

Lábak középső része:
Erős, szilárd, elölről nézve egyenes, oldalról nézve közel függőleges.

 

 

Mancsok:
Egyenes állású, (sem kifele, sem befele nem fordul) gömbölyded, zárt. Az ujjak jól domborodnak, fekete ujjpárnák.

 

 

Hátulsó végtagok:

 

Lábak:
Hátulról nézve párhuzamos állású, nem túl szűk. A csánk és a mancsok sem kifele sem befele nem fordulnak. A farkaskörmöknek el kell távolítva lenniük.

 

 

Medence:
Ferdén fekvő.

 

 

Felső combok:
Meglehetősen hosszú, ferdén elhelyezkedő, erősen izmolt. A comb és az alsó lábszár határozott szögelést képez.

 

 

Csánk:
Erős, határozott szögelés az alsó lábszár és a lábközép között.

 

 

Mancsok:
Egyenesen álló, csak kissé hosszúkás, ujjak domborúak, ujjpárnák feketék.

 

 

Járásmód:
Tértölelő, egyenletes mozgás minden járásmódban, határozott előrelépés és jó lendület. Lépésben és ügetésben, elölről és hátulról nézve, egyenes vonalú végtagvezetés.

 

 

Szőrzet:

 

Minőség:
Közép puhától a durváig, bőségesen hosszú, testhez simuló, választék nélkül. Mindenhol, a jó aljszőrzet ellenére a test körvonalait felismerhetően hagyja. Sima, a gyengén hullámos még megengedett, a nyaknál és a mellkasnál – különösen a kanoknál – sörényt képez. A mellső lábak határozottan szőrözöttek, a hátsó lábakon kifejezett gatya.

 

 

Színek:
Oroszlánsárga, vörös, vörösesbarna, még a homokszínű is, (fakósárga, krémszínű) és ezek minden kombinációja, mindenkor fekete maszkkal. Fekete szőrvég megengedett, mindazonáltal a fekete nem lehet meghatározó a kutya alapszínére nézve. Az alapszín kivilágosodásai a farok alsó részén, a nyaki fodornál, a mellső láb zászlóin és a gatyán nem lehetnek olyan határozottak, hogy az alapszínnel való harmóniát zavarnák. Egy kis fehér mellfolt, vagy vékony mellcsík és fehér szőr az ujjaknál tolerált.

 

 

Marmagasság:
Kanok: 72-80 cm. Ajánlott középérték 76 cm.
Szukák: 65-75 cm. Ajánlott középérték 70 cm.

 

 

Hibák:
A fenti pontoktól való minden csekély eltérés hiányosságként, minden határozott eltérés hibaként értékelendő. Az értékelésnek pontos viszonyban kell állnia az eltérés mértékével, és figyelembe kell vennie, hogy mennyiben érinti az a lényeges dolgokat (elsősorban magatartást, típust, harmóniát, mozgást).

 

 

Kizáró hibák:

• Gyáva és agresszív kutyák
• Kutyák erős anatómiai hibával, pl.: kifejezett tehénállás, kifejezett pontyhát, erősen süllyedt hát, a mellső mancsok extrém kicsavarodása, teljesen elégtelen szögellés vállnál, könyöknél, térdnél vagy csánknál
• Barna orrtükör
• Ajkaknál nagyon erős pigmenthiány
• Foghiány (kivéve M3), előreharapás vagy hátraharapás, egyéb harapáshiba
• Barna és annak árnyalataitól különböző szemek
• Entrópia, ektrópia
• Erősen gyűrűs farok, vagy túl magasan gyűrűző farok
• Barna ujjpárnák
• Göndör vagy erősen hullámos szőr
• Színhibák (barna szőrszín barna orral és barna ujjpárnákkal, fekete és cser, fekete, ezüst, vadszín)
• A maszk teljes hiánya
• Túl nagyarányú fehér (a mancsoktól a mellkasig), tenyérnyinél nagyobb folt a mellkason, fehér egyéb helyeken

 

N.B. : A kanoknak két szemmel láthatólag normális herével kell rendelkezniük, melyek teljesen leszálltak a scrotumba.